Van egy új rendszeres látogatója a gyülinknek. Félig arab, félig zsidó származású férfiúnknak most nem említeném a nevét, habár a helybéliek bizonyára így név nélkül is tudni fogják, kire gondolok. Nem túl sok külföldi festőművész futkos kis városkánkban. 

Elképesztően rossz állapotban van ez a férfiú, láthatóan szüksége van Isten mennyei közbeavatkozására az életében, mert amerre most halad, annak nem lesz jó vége. Lelkileg teljesen leamortizálódva, nyakig a vallásosság démonjaival megkötözve, (és még egy csomó démont vonszol a hátán - érezhetően is -), végtelenül magányosan, az életből kiábrándultan él egy kis házikóban.  Most nem részletezném élete egyéb körülményeit, mert a célom ezzel az írással nem a lejáratása. És nem is lényeges annyira, hogy bűnlajstromát soroljam, életében, amiket eddig elmesélt magáról, hol és mikor mennyi hibát, gonoszságot követett el.

Hiszen ha az én bűneim sorolnánk, napestig sem érnénk a végére, de Jézus Vére alatt vannak, elfelejtve, megbocsájtva. Nem vagyunk különbek sem ettől a férfiútól, sem senki mástól a világon. Mindenkinek vannak stiklijei.

De egyik kedves újkeletű barátnőm elhozta a gyülekezetünkbe egyszer, és mivel érzi, hogy szeretettel fordulunk felé és nem elítélően, és a tiszta lapot - mint nekünk is megadta százszor Isten vagy ezerszer - neki is nyújtottuk,  kegyelmet és irgalmat, így itt ragadt köztünk.

Addig már ő is eljutott, hogy felismerte, nem a VÉLETLEN hozta őt ide a gyülekezetbe. Megértezte Isten szeretetét. Csak hát ő nagyon "toleráns" ember, minden vallást elfogad, anyáról zsidó, apáról muszlim, de elfogadja ő Buddha vagy Krishna tanait is. Elvégre minden vallás ugyanazt az istent keresi...

Jézus Krisztus kiüti nála a biztosítékot. Pedig mi elég sokat beszélünk Jézusról. Az alkalmak legelejétől (dicsőítés) a legvégéig, az Ámen-ig csak Róla szól minden. Elég jól beszél magyarul, de most kapott egy héber újszövetséget... na, mondtam is Palinak, "lapos kő, kerek kő". Most majd várhatjuk, hogy jól megkövez. De nem! Dicsőség az Úrnak, elkezdte forgatni otthon, persze nekünk furcsán, hátulról előre olvassa... De OLVASSA!

És rendszeresen jár, hallja, hallgatja Isten Igéjét, és tudjuk, a "hit hallásból van" kegyelem által, így a megtérése számomra nem is kétséges, legfeljebb az, hogy mikor. Merthogy igen KEMÉNY DIÓ. Nagyon-nagyon kemény.

De Istennek én sem voltam könnyű esete akkoriban, mikor keresgéltem Őt, és az volt a mázlim, hogy Ő már sokkal, de sokkal régebben keresett engem. Máskülönben tuti, hogy nem Nála kötöttem volna ki. És nem adta fel velem kapcsolatban, hanem nagyon hűséges és kitartó Úr volt az életem fölött, ahogy ma is az.

Új barátunkkal kapcsolatban is hiszem, hogy ezt teszi, kezébe vette a vésőt, kalapácsot, és faragja a jég és kőpáncélt le a szívéről, hogy aztán majd fel tudja szántani, hogy az Ige Magja majd jó földbe hulljon.

Tegnap este elkezdte nekem sok sérelmét sorolni, és vége-hosszan csak sorolta, sorolta, aztán részletezte, hogy majd Ő MAGA hogyan fogja ezt jól megoldani. Na, gondoltam magamban, csak rajta! Nosza! Magad erejéből nem fogsz sokáig jutni, de próbáld, ha nem hiszel az Élő Istennek.

Próbáltam neki Mózesról és a Vörös-tenger szétválasztásáról példálozni, hogy az Úr ugyanaz az Úr most is, miért nem próbálja meg mennyei fegyverekkel legyőzni a fizikai és szellemi hatalmasságokat, betegséget, stb. Miért nem próbálja meg Istent? Miért nem hívja be a szívébe, hogy segíteni tudjon neki? Hát, nem tudom, ez előny vagy hátrány, de úgy tűnik, még a saját "vallásának" szent könyvét, a Tórát sem ismeri igazán, mert bár bólogatott, de hit nuku.

Szóval imádkozunk sokat ezért a férfiúért, mert értékes ember, mert Isten keresi, hívja, szólongatja, vigyázza, akkor is, ha ő ezer meg ezer módon próbál ellene ágállni. Ő még várja a Messiást, mi meg állítjuk, már rég megérkezett és meg is halt érte. És nem zúgolódik, csak értetlen. Ez már jó jel! Egy aprócska! De jel!

Isten nem csupán vele szeretne ilyen kegyelmes lenni, hanem minden gyermekével, akit kiválasztott magának az idők kezdetén. Széles a karja, az ölelésébe sokan, de sokan beleférünk. Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok, gyerekek, és csak hív és vár.

De ahogy Pali is mondta tegnap a prédikációban, egyáltalán nem tudhatjuk, kinek mennyi idő adatott. Két hónapja egyik délelőtt egy szörnyű baleset történt itt tőlünk 50 m-re, a bolt előtt. Egy idős asszonyt halálra gázoltak. A mi kis nyugis, poros városunkban. Ez a hölgy nem sejtette reggel, mikor felkelt, hogy ez lesz az utolsó napja az életében. Még a boltban a vásárláskor sem tudta, hogy néhány perce van hátra csupán, és vége, az Élő Úr előtt találja majd magát.

Mégis így történt. Nem tudom, hívő volt e az asszony, vagy sem, a mennyben vendégeskedik e  - amit szívből kívánok -, vagy a pokolban szenved, de ebből a példából is láthatjuk, hogy nem tudhatjuk, mennyi időnk van hátra. 20-30-50 év? Vagy 70-80? Ki tudja? Csak Isten. És a döntést Mellette csak az utolsó szívdobbanásunkig hozhatjuk meg. De érdemes nem kivárni az utolsót, mert lehet, hogy nem leszünk olyan szerencsések, mint a lator Jézus mellett, aki felismerte, hogy a mellette függő ember maga Isten, és üdvösséget nyert, a mennybe jutott a halála után. Neki viszonylag "hosszú" szenvedése arra volt "jó", hogy legalább még segítségül hívhatta az Úr nevét, és üdvre jutott.

De Isten nem akarja, hogy egész életünkben kódorogjunk a saját mocskunkban és bűneinkben, reménytelenül és szomorúan. Bővölködő, boldog, örömteli és tartalmas életet akar adni a megtérés pillanatától kezdve, új céllal és elhívással, és sok-sok áldással.

Lehet új barátunk kemény dió. De Istennek vannak speciális szerszámai, most végzi a NAGY MŰTÉTET, folyik a SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓ, de még csak a kezdeti fázisban. Isten adjon sok kegyelmet, türelmet elhordoznunk őt, és szeretnünk, míg felnyílik a szeme és kitárul a szíve az Atya végtelen szeretete felé.

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."    

Máté 11: 28-30

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.