Kedves Spagetti! Te jutottál épp eszembe ma reggel, mikor meghallgattam ezt a számomra oly kedves dalt. Megosztottad a blogteresekkel a szomorúságodat anyukáddal kapcsolatban, nekem meg megindult a szívem. Imádkozom, sokat, remélem egyszer jobb lesz az életetek. De eszembe jut sok olyan kedves barátom is, akik mostanában veszítették el a gyermeküket, felfoghatatlanul, négy évesen. Ismerek egy kedves kislányt a gyülekezetből, aki állandó halálvággyal küzd, többször próbált már véget vetni az életének, mert nem bírja az otthoni szörnyű körülményeket. Szomorúak vagyunk. Sokszor, számtalan okból. Nekem kereszténynek "szinte" - kötelességem (és oly könnyű teher ez!) - , hogy imádkozzam azokért, akik ilyen mélyen vannak, és nem látnak kiutat, megoldást a problémáikra. De persze van úgy, hogy néha nálam is szakad a cérna. Azt hallottam egyszer egy prédikációban, hogy a könnyek kedvesek Isten előtt, és átmossák a lelket. Jézus pedig összegyűjti minden egyes elsírt könnycseppünket egy pohárban. Vagyis számon tartja, mert ennyire szeret és törődik velünk.

Vígasztalásnak szánom a következő dalt, és szeretetem jeléül, neked Spagi, és mindenkinek, akinél kezd az a bizonyos cérna végleg elszakadni. Ne adjátok fel, van remény!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.