Van e romakérdés Magyarországon? Hogyne lenne! Elég csak véletlenül elejtenem a "cigány"-szót a cikkemben, ami ráadásul nem is a rasszizmusra volt kihegyezve, mégis kaptak rajta, mint hal a csalira. De vajon mennyire ismerjük azt, amit ítélünk? Vajon milyen benne, közöttük élni? Vajon milyen érzés úgy felébredni minden reggel, hogy nincs mit enned, innod, és cipő, ruha nélkül kódorogsz egy világ vége hangulatú, sívár telepen? Milyen érzés úgy elaludni valahol kisgyerekként, hogy nincs étel a gyomrodban, csak a két nappal ezelőtti májkrémes kenyér emléke ringat álomba?

Férjemmel négy évvel ezelőtt kötöttünk házasságot Isten és a világ színe előtt egy református templomban. Boldog nap volt, igazi öröm, szépség és amit csak egy szerelmes pár álmodhat magának. Énem másik fele nagy családot hozott magával a mennyegzőre, mivel oláh cigány származású lévén, négyen voltak testvérek. Nem nevelkedtek egyszerűen, a szegénység, a nélkülözés, mások megvetése mindennapos volt számukra. Anyósom egyszerű, mondhatni a szó teljes értelmében cigány asszony, fejkendős, rakottszoknyás, iszonyúan jólfőzős... De becsületes, jószívű és jóindulatú, akárcsak apósom, aki nem naplopással kereste sohasem a kenyerét, hanem kemény fizikai munkával. Sógoraim is nagy szeretettel fogadtak be a családjukba, és azóta is tőlük kapjuk a legtöbb figyelmet és segítséget az én családom is beleértve. Nagyszerű emberek.

Pali, a férjem 17 évesen megtalálta Krisztust, befogadta Őt a szívébe, és elmondhatatlan vágyódás ébredt a szívében, hogy Isten Igéjét hirdesse, mégpedig a romák között. Tanulnia kellett, és neki is vágott lelkesen a teológiának. 1997-ben vette át diplomáját teológus-lelkipásztor szakon. Azóta Isten felemelte őt, és megáldotta a szíve indulatát. Adott mellé egy magyar feleséget, engem, akinek a szíve hasonlóképpen ég a roma emberekért, és különösen a gyermekekért. Együtt szolgálunk, feléjük és velük, gondok és örömök közepette.

Nem könnyű magyarként megértenem a gondolkodásmódjukat. Bevallom, sokszor mérhetetlenül ingerelt az elején, mikor családi körben nem voltak tekintettel arra, hogy én egy kukkot sem értek abból, amit beszélnek lovári nyelven. Azt gondoltam, hogy ezek az emberek olyan kimondhatatlanul udvariatlanok. De az évek múlásával Isten megértette velem, hogy nem erről van szó. Nekik ez így természetes, teljesen más a kulturájuk, mint nekem, nem udvariatlanok, csak természetesek.

Nem nekik kell megváltozniuk, hanem nekem kell befogadóan és csendesen közelítenem feléjük, hogy repedhessen a jégfal közöttünk. A gyerekek is ilyenek. Nem rendszeresek, nem olyan szocializáltak és jólneveltek, mint mi magyarok, de hatalmas szívük van, és nagyon tudnak szeretni. Sok-sok gond van velük, mert nem kaptak sem figyelmet otthon, nem hoznak semmit gyakorlatilag a szülői házból, jövőképük sincs, éhesek a figyelemre, a törődésre, egy simogatásra, ölelésre.

Büdösek? Igen. Nekem is van orrom, érzem. Számomra sem könnyű ez, de lehet, hogy furcsán hangzik, nem zavar már. Miért? Mert Jézust sem zavarta, hogy le kellett hajolnia a lepráshoz, vagy bárkihez, aki nem fürdött iksz éve. Teréz anya sem finnyáskodott Indiában a leprások között. Azt hiszem, ő is tudott valamit. Szeretni. Úgy, ahogy van az ember.

A bűnözés számomra is mélyen elítélendő, nem nagyon akarom ragozni. Mondhatnám, védelmezhetném őket, hogy rá vannak kényszerülve a lopásra, csalásra, és talán egy igen vékony réteg valóban megélhetési bűnözésből "tartja fenn magát". De a bűn attól még bűn marad, feketén-fehéren. Ezt én is elítélem. És Isten is.

Nem célom, hogy a cikkemmel világot váltsak meg, vagy hogy megváltoztassam bárki nézetét a cigányokat illetően. De szerettem volna megláttatni, hogy élnek nagyszerű, értékes, dolgos és becsületes roma emberek is magyarországon, akik tudásukkal /pl. a biológusnő Szegeden, vagy a roma kultúra minden képviselőjét idesorolhatnám/ sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy mi, magyarok, jobbá, többé legyünk. És szögezzünk le még egy kérdést - így a vége felé járva - belenéztél már egy roma ember személyi igazolványába? Tudod, ott is az áll: Állampolgársága - magyar. No komment.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.